2023. június 15.
Néhány nappal ezelőtt ismét halálos kimenetelű cápatámadás történt a Vörös-tengeren, az ismert turistaközpont, Hurghada térségében. (A támadásról sokkoló felvételt is készített valaki – ezúton is had gratuláljak az operatőrnek a nagyszerű reality videóért…) A magányosan úszó fiatalembert egy tigriscápa támadta meg, amelyet később kifogtak és megöltek. Ezek a szomorú tények, amelyek több tanulsággal is szolgálnak. Számomra a legfőbb – amelyről a majdnem pontosan egy évvel ezelőtti cápatámadások után írt bejegyzésemben is szó esik – az edukáció hiánya. De lépjünk kicsit hátra és kezdjük az elejéről!
Ha lehetőségem adódna eljutni valamelyik afrikai nemzeti parkba egy pár napos szafarira, akkor vajon szabadon sétálgathatnék a szavannán? Szó sincs róla! Zárt autóból tudnám megcsodálni a park élővilágát, kiszállni pedig csak engedéllyel, a fegyveres vadőrök felügyelete mellett lehetne, hiszen emberre is veszélyes vadállatokkal futhatnék össze. (Végül is pont ezért mennék oda, de persze úgy, hogy az életemet ne kockáztassam.) Emellett arra is előre felkészítenének, hogy milyen ruházatot viseljek, hogyan védekezzek a szúnyogok és a leégés ellen. A szafari kezdetekor tehát kapnék egy rövid oktatást a követendő viselkedésről és a megfigyelhető állatvilágról.
Ezzel szemben a Vörös-tengerben, vagy más trópusi tengerekben fürdőző turistáknak többnyire fogalmuk sincs arról, hogy ugyanúgy vadállatok közé merészkednek, mint ha egy szavannán sétálgatnának. Egy trópusi tengerben igenis fel kell készülni arra, hogy cápákkal, tűzhalakkal, kőhalakkal, medúzákkal vagy egyéb potenciálisan veszélyes élőlénnyel találkozhatunk, akár búvárkodás, akár sznorizás, akár strandolás közben.
Az ilyen találkozások esetében jelentősen csökkenthető a veszély, ha felkészülten, megfelelő tudás birtokában, a szabályokat betartva tartózkodunk a vízben.
Az egyik ilyen szabály, hogy soha ne menjünk egyedül a vízbe. A cápák – akár a legtöbb szárazföldi ragadozó – túlnyomó többségben a magányos áldozatokra támadnak rá.
De a cápáktól függetlenül is érhet minket baj a vízben, ha egyedül vagyunk, akár egy medúzacsípés miatti pánik, és az ebből következő fuldoklás miatt, akár egy rosszullét következtében. Viszont ha van a közelünkben még pár ember, akkor probléma esetén a segítségünkre tudnak lenni. (Aki búvárkodik, annak nyilván ismerős ez a szabály.)
Nagy szerepe lenne annak is, hogy legalább alapszinten ismerjük az adott tenger élővilágát, így képesek legyünk megkülönböztetni a potenciálisan veszélyes állatokat az ártalmatlanoktól.
Ha olyan helyen úszunk vagy búvárkodunk, ahol cápák fordulhatnak elő, akkor egy hozzáértőtől sajátítsuk el a legfontosabb szabályokat a velük való találkozásokhoz (pl. szemkontaktus, függőleges testhelyzet, hirtelen mozdulatok mellőzése, menekülés mellőzése stb.)
Kerüljük a hajózási útvonalakat, mert egyrészt elgázolhatnak az arra járó csónakok vagy hajók, másrészt gyakran engednek róluk a vízbe kommunális hulladékot, vagy a halászhajókról a halfeldolgozás maradékait, amely vonzza a ragadozókat, akik így megszokják, hogy a hajók közelében könnyen juthatnak táplálékhoz.
Úszóként vagy sznorkelesként kerüljük a meredek leszakadásokat a szirtek végénél, ahol a sekélyebb rész hirtelen mélyül – ez szintén kedvelt vadászterülete a ragadozóknak.
A fent leírtakat persze szervezetten, akár a helyi hatóságok segítségével kellene megtanítani a turistáknak. Az oktatás során nem csak a potenciális veszélyekre, hanem ezzel együtt a helyi környezet megóvására is felhívhatnák a nagyérdemű figyelmét. De sajnos nem teszik… És amíg ez így marad, addig évről évre történnek majd hasonló balesetek, emellett pedig egyre rosszabb lesz a híre a cápáknak is (akik valójában csak az ösztöneiknek engedelmeskedve vadásszák le a könnyű prédát).
Mégis, mit tehetnénk mi? Próbáljunk meg az előbbiekben leírtak szerint viselkedni, ha tengerben strandolunk vagy búvárkodunk! És próbáljuk a környezetünkben élők figyelmét is felhívni erre egy-egy tengeri kiruccanás előtt! Tanuljunk és tanítsunk!
Kovács Roland, Búvártanoda
